Pali biciklin jött a szomszéd faluból. Lepattant a nyeregből a kapu előtt, hangosan köszönt ahogy benyitott az udvarra, a kerékpárt pedig odatámasztotta, aho­vá mindig szokta, a nagykerekes, régi, kézi hajtású fúró­hoz. Ez is egyike volt Pali kiváltságainak, másnak ugyanis nem volt megengedve, hogy kénye-kedve szerint letá­massza a biciklijét, és főleg nem az öreg fúróhoz, hiszen a jó szerszámot becsülni kell, nem holmi biciklitámaszt csi­nálni belőle. De Pali ezt nem tudta, hiszen az öreg kovács­mester ezt neki soha nem mondta.

Két hete viszont mérgelődött egy kicsit, mert Pali bi­ciklijének első tengelye nyomot hagyott a falban, úgyhogy most Pali gondosan eligazította az első kereket és a bála­madzaggal kezdett bíbelődni, amivel egy kopott bőrtáska volt felkötözve a csomagtartóra. A csomó engedett, Pali kihalászott egy papírt a táskából és még egyszer, most már kicsit hangosabban jó napot kívánt, hiszen az előbb nem kapott választ a kovácsműhelyből. Adjon Isten! - jött bentről. A kovácsmester még egy utolsót ütött a patkóra és a vízbe nyomta. A vas hangos sistergéssel adta ki magából a meleget, megtöltötte a műhelyt acélszagú párával. Pali soha nem lépett be a műhelybe, talán a tűztől félt, talán a hosszú árnyékoktól, amik a falon kalapácsfejű, csípőfogó fogú szörnyekként táncoltak. Most is megvárta, amíg a kovács kilépett a műhelyből.

- No, mi az, Pali? - kérdezte.
- Szigony kéne Józsi bácsi!
- Szigony?
- Tetszik tudni, tegnap búvárkodtam a Tiszában, mert csináltam ám egy búváröltözéket gumiból és fentről egy nagy csövön pumpálják a levegőt, de majdnem ottmarad­tam, mert Jónás, az a nagy harcsa odajött hozzám és a far­kával úgy pofonvágott, hogy alig tudtam felkiabálni a töb­bieknek, hogy húzzanak ki. Holnap megint megyek a Ti­szába, ezért kell a szigony, ha jön a Jónás, majd adok neki. Le is rajzoltam, valami ilyen kéne.

És a szigony meglett. Pali boldogan kötözte a bicikliváz­hoz, és jött máskor is a legkülönfélébb ötletekkel, hol vé­kony cső kellett neki, hogy a kávét bevezethesse a konyhá­ból a szobába, hol meg csak egy csavar hibázott egy új szerkezethez, amiről semmit sem lehetett megtudni, mert az maga volt a nagy találmány. Így telt el egy nyár, Pali hetente, kéthetente megjelent nagyapám műhelyében, min­dig valami fontos ügyben járva.

Én elképzeltem a házát mindenféle találmánnyal, csap­ból folyó kávéval, csuda szerkezetekkel. Nekem Pali volt a feltaláló a mesék világából, a szárnyaló fantázia kézzel­ fogható bizonyítéka a lehetetlen dolgokra.

Paliról egy szün­idővégi nyárestén hallottam először, hogy kijutott neki az 56-ból. Nagyapám barátja mondta ezt kártya közben, amikor va­lahogy Palira terelődött a szó. Akkor tudtam meg, hogy Palit 56 után a börtönben csaknem agyonverték, a sok ve­résbe bolondult bele. Pali 56 előtt is csodálatos dolgokat művelt, rádió-távirányítású repülőt épített, hihetetlen műszaki ötleteket valósított meg, mindenki úgy gondolta, egy­szer még sokra viszi, kár érte, hogy hülyére verték.

Én akkor ott, elsírtam magam és a könnyeket nyelve vág­tam oda az asztaltársaságnak, vegyék tudomásul: Pali nem bolond!

Csaknem húsz évnek kellett eltelnie ahhoz, hogy megértsem, amit akkor az öreg kovácsmester nagyapám mondott: - Tudod fiam a szabadság, bolondság! Pali mind a kettőt megfizette 56-ban, helyettünk is.

A Kommunizmus Áldozatainak Emlékműve Nyíregyházán (fotó: Balázs Attila)

Van az esőnek hangulata és ritmusa, halkan dobol, álomba ringat. A kondás kürtje megnyugtató jelzés volt számomra a tiszaberceli előszobában. Helyemen vagyok.

Sárga függöny takarta az ablakot, a délután azon lopózott be a házba. Incselkedett velem a napsugár. A méregzöld kemény ágy sem akarta, hogy rajta aludjak. Emlékszem nagyapám utolsó hozzám intézett mondatára: Fiam a kalapom! Kovács volt, kemény ember. Háborút járt. Az orosz fogságot is túlélte. Rákosit is megszenvedte. A mentő vitte el, a kalapját én tettem a mellkasára.

Édesapám utolsó kérdése ez volt hozzám: Fiam én ezt érdemlem az élettől? Nem tudtam válaszolni.

Helyén vannak a dolgaink? Helyén van az ágyunk? A sárga függöny vajon elzárja a külvilágot? A kondás kürtje megnyugtat, vagy nem hagy aludni? Mit érdemlünk meg az élettől? Kalap nélkül megyünk a halál elé? Nem tudhatjuk... élünk.

Van az esőnek ritmusa, most halkan, lassan dobol a lombokon. Máskor mintha szétverni akarná a hangszereit. Nagyapám egy húszast nyom a kezembe egy megjavított bicikli csengőért, édesapám elvisz holnap Budapestre a BEAG barna dobozos Zsukkjával. Korán kelünk!

Világos után gyászos csendesség volt a virtusos Szabolcs vármegyében. A nagy, úri lakokban sem szólt cigánymuzsika. Balázs Kálmán meg Pruma Pista híres nagykállói prímások csak temetéseken szólaltatták meg a szárazfát. Minden jobb úri halottra nótaszó mellett húzták rá akkor a szelíd nyíri homokot, míg csak Gruska úr, a nagykállói cseh zsandárkomisszáros el nem tiltotta a muzsikás temetéseket is. Úgy gondolta, hogy ezzel is megmutatja a császártól kapott hatalmát. Cseh köszörűslegényből kapaszkodott a főpolgárságig s a szerencsés senkik pökhendiségével nyomorgatta a tűrő nyíri magyarokat. Gruska úrnak a köznapi kis komiszkodások felett, valami címeresebb rebellis bűntett leleplezése volt a zsandárálma. Meg is jött erre a nagy alkalma, még pedig a híres „kacsavári konspiráció" esetével. Gruska úrnak nem küldtek érte Bécsből aranykeresztet, de kapott helyette egy szelíd, de idejében jött gutaütést.

Nagy tiszteletű Baán József, Istenben régen elbékült szépapám, ama néhai időben, a piricsei kálvinista eklézsiát pásztorolta. A zimankós magyar világban ki sem mozdult falujából s vadszőlős tornácán kesergett a haza sorsán, vagy a fájdalomfokozó nyíri vinkóból töltögetett. S hogy bánata tetőződjék, egy csapásos éjszakán leégett a parókiája. A papi hajlék újjáépítéséig Erőss Farkas földesúr adott neki baráti szállást, kacsavári tanyájának ispán házában.

Még a temető kopjafáira is rátündökölt a napsugár s így lobbant gondolata szépapámnak, hogy a felleges lelkű magyar is mulathat néhanapján. Nevenapja közelgett s elhatározta, hogy meginvitálja rá papi komáit, akik úgyis ott lesznek a József napjára kitűzött bátori papbeiktatáson. Gruska pedig ebből az alkalomból sem engedte meg az ünnepi közebédet, helyébe hát terített asztal lesz Piricsén.

Sok szép magyar papi név fényeskedett a nyíri traktusban. Volt ott Kapitány, Vajda, Herceg, de még Király, meg Császár is. Alkalmi kurírral kinek-kinek elküldte szép apám a hívólevelet, jelesebbek közt Kapitány András tiszteletes komájának, Geszterédre.

„Piricse Baánja köszönti Geszteréd Kapitányát s meginvitálja tisztelt kegyelmét, József-napi csendes, magyar vendéglátásra. Fényes jelenlétükkel emelik az ünnepet Encsencs Vajdája, Mihálydi Hercegje, Bessenyőd Királya és Mada Császárja, mind együttesen. Kelt kacsavári erődünkben stb., stb.“ A levelét így zárta: „Ma pedig János Apostol közönséges leveleit olvasom, az én Uram dicsőségére és szegény magam lelki igazítására.“

Az alkalmi kurír vitte is a levelet szűrujjba gyűrve, Kapitány András geszterédi tiszteletesnek. A magyarok háborgatásául, Bécs akkor rendelt tilalmat a szűzdohányra, Gruska úr pedig megparancsolta zsandárjainak, hogy motozzák meg az utasembert is. A balkányi piacon így akasztotta meg a zsandár szépapám levélvivőjét. Elszedték dohányzacskóját, pipáját s ráadásul a hívó írást is és bekísérték Nagykállóba. Délután már Gruska úr sillabizálta az invitáló levelet.

„Piricse Baánja, Geszteréd Kapitánya, Encsencs Vajdája, Mihálydi Hercegje, Bessenyőd Királya, Mada Császárja..." - olvasta az írásból. Micsoda vastag felségsértés! Ezek a rebellisek a császár őfelségét illető szentséges titulusok bitorlására vetemednek! Bizonyára lázadáson is törik a kutyafejüket! No majd én rajtuk ütök, úgy melegében - tervelte a kállói zsandárkomiszszáros.

Gruska úr amúgy is igen gyanakodott a szabolcsi igehirdetőkre, amióta kipattant, hogy a paszabi tiszteletes esztendőn által a Kossuth nótát énekeltette templomozó híveivel, az egyik karácsonyi szentének arra alkalmatos melódiájára. A levelesembert, hogy hírt ne adhasson, dutyiba záratta, zsandárjaival pedig a nagy fogásra készülődött.

A bátori papbeiktatás után éppenhogy a csigalevest kanalazhatta be a tiszteletes papi társaság, amikor Gruska úr egy szakasz zsandárral ütött rá a Kacsavárra. Miután megtudta, hogy ki nevezi magát Piricse Baánjának, Encsencs Vajdájának, Bessenyőd Királyának, még mindig kíváncsi volt valamire: Hol van János Apostol - „Johann Apostol“, a főrebellis és hol vannak a levelei? - támadt a tiszteletesekre.

Szépapám nem mondhatott mást, mint hogy János apostol a Megváltónak volt legszelídebb, követésre méltó tanítványa, levelei pedig a Jelenések előtt olvashatók a Szentírásban. Gruska urat erre aztán igazán elfutotta a cseh zsandárméreg: Majd én megleletem, ki meg van Johann Apostol! Rebellis banda pedig marsol Nagykálló, míg megállapítja összeesküvést - rendelkezett Gruska úr. Szépanyám még útravalót sem adhatott tiszteletes vendégeinek, az ünnepi kalácsból. Szépapám kilenced magával, három falun keresztül, zsandárkisérettel, bizony gyalogszerrel ment Nagykállóba. De, hogy jobban láttassék az Úr szolgáinak megcsúfolása, papi palástjaikat is magukra öltötték a tiszteletesek. Gruska úr pedig stafétát menesztett a vármegye minden zsandár őrhelyére s elrendelte Johann Apostol elfogását, megkötözését és Nagykállóba való kísérését. Ezt aztán teljes buzgalommal végre is hajtották Gruska úr fogdmegjei. Huszonkét Apostolt szedtek össze a nagy vármegye területén. János ugyan egy sem akadt közöttük, de azt tették fel a zsandárok, van esze a komisszárosnak, hogy ha kell, Jánost csinál valamelyikből. Hogy még nagyobb lehessen a válogatás, Apostagi János szűrszabó uramat is bekísérték Püspökladányból, Apasztó János számadó gulyást pedig az újvárosi pusztáról.

Mikor már három hetet raboskodtak a tiszteletesek, Szoboszlay Papp István főtiszteletü szuperintendens is meghallotta a dolgokat s menten elkocsikázott Drevenyákhoz, a vármegye császári biztosához. Drevenyák renegát trencséni nemes volt, de legalább jól tudott magyarul, s az esze is jobban mozgott, mint Gruska úré. Rövid beszéd után világos lett előtte, hogy nagyon melléfogott a köszörűsből lett komisszáros. Nem tudni, négyszemközt miket mondhatott Gruska úrnak, de erejük lehetett, mert mindjárt rá udvariasabb gutaütés érte a komisszárost. Nem vitte sírba ez a túlvilági üzenet, de a vármegye megszabadult rendőri „lángelméjétől“.

Ez a kacsavári konspiráció históriája. Szépapám azonban többet a magyar virradásig nem írt levelet.

1929 októberének végén a Nyírvidék hírlapírója ebédelni indul. Nyíregyháza belvárosában felpattan a villamos peronjára. A vágányon ott zötykölődik előtte a Balsa felől érkezett távolsági vonat, amelynek hátsó peronján egy negyven év körüli, pirospozsgás asszony áll tucatnyi láda társaságában. A ládákon címzés: Londoni Orvosi Kollégium.

Verzár Frigyes professzor Paul Weissel közös tanulmányán dolgozik éppen, de sehogyan sem jut eszébe annak az úrnak a neve, aki Mezőtúrról egy furcsa Rana esculena-t küldött neki júniusban. Berlinben Weiss professzor egy Buffo viridisbe hátsó lábizmot transplantál éppen. Sólyom Lajos pedig továbbra is szeret a Mezőtúri mezőkön sétálni és békát fogni.

Szabolcsban új divat járja. Kótaj és Tiszabercel községben nagy a sürgésforgás mostanában. A község nincstelenjeinek apraja- nagyja a határban sürgölődik, ásó, kapa, fazék, kosár a kezükben és úgy kémlelődnek köröskörül, mintha mannahullásra várnának. Az áldást azonban nem az égből, hanem a földről várják. Kótaj és Tiszabercel békára vadászik. Két hét óta fogják, kergetik, gereblyézik, skatulyázzák a mezők kvákkogó és brekegő dalosait- tudósít a Friss Újság.

A békák nem tudják mire vélni a falusiak nagy felbuzdulását. Eddig agyonverték őket, most kosarakba rakják, káposzta- levéllel borítják be valamennyiüket és olyan megelégedett ábrázattal mérik, értékelik és mustrálgatják őket a piacon, mintha nem békákról, hanem legalább is svájci borjakról lenne szó. Hangzik is az elismerés kritikája: Ide nízzen sógor, olyan pantallója van ennek a békának, hogy a király is ünneplőnek használhatná.

- Tessék mán mondani, hová szállítják ezeket a békákat? Kérdi a peronon álló hírlapírót a villamos kalauz. Miféle békákat? Hát azokban a ládákban - mutat a kalauz az asszony felé - békák vannak még pedig elevenen. Kótajból és Tiszabercelről szállítja őket ez az asszony. Tíz fillért fizet darabjáért. Előbb kidoboltatja a községekben azután egy meghatározott napon eljön értük és elszállítja őket- magyarázza.

1934-ben Szilágyi Lajos a Debreceni Egyetem Élettani Intézetének altisztje évi 170 pengő iparjogi adót fizet a békák után. Már osztrák, német, francia, olasz, svéd, dán, norvég, spanyol, angol, belga, skót, holland, japán, egyiptomi, sőt dél-amerikai egyetemek és kutatóintézetek laborjaiban brekegnek a szabolcsi és hajdúsági békák.

Szilágyi májusban az Est c. lapnak így számol be a békák különös pályafutásáról: Verzár Frigyes professzor úr öt év előtt egy német szaklapban dicsérte a tiszántúli magyar békákat, hogy tudományos kísérleti célokra kiválóan alkalmasak. Egyszerre csak csőstül kapta az intézet a külföldi megrendeléseket, hogy szállítsunk ennyi meg ennyi békát. A professzor úr persze nem foglalkozhatott ezzel, hanem nekem szólt, hogy próbáljak eleget tenni a rendeléseknek. Hát én megpróbáltam és sikerült is. Meg voltak elégedve a szállítmányokkal, mert olyan szívós, erős, alkalmatos kísérleti anyag nincs is sehol a világon, mint az itteni békák. A legdúsabb találóhelyek a Hortobágyon, aztán Szabolcs megyében, Kótaj, Paszab, Kemecse községek körül vannak. Évente vagy nyolcszázat szállítok a mi intézetünknek is. Tiszta munka és kérem, ami maga csinálja a legjobb reklámját, mert a tudományos könyvekben, amikor a kísérleteket leírják, a legtöbbször azt is megemIítik, hogy magyar békákon végezték a kísérleteket, ez a legjobb ajánlás. Így hozta egyik vevő a másikat.

Később Verzár professzor urat külföldre vitték a nagy tudományáért, de az ipar megmaradt és erősödött. A szállítmányokat külön e célra szerkesztett, mohára bélelt ládikókban tesszük postára, bőséges eleséggel ellátva. ötven-száz béka megy egy csomóban és legritkább eset, hogy valamelyiknek baja lesz útközben. A németeknek is van már békafarmjuk, de azért az egyetemiek továbbra is tőlem hozatják a jó magyar békát. A legkiadósabb vevőink Angliában vannak, Avehill professzor úr Londonból és Clark Egleten professzor úr Edinburgh-ból. De van énnekem kérem postám a világ minden részéből. Nagy dolog ez, mert valutával fizetnek és az mind a Nemzeti Bankba megy. A doktor urak olyan szívesek és ők intézik a levelezésemet a világ minden nyelvén.

És hogy árulja a magyar békát? Szilágyi Lajos elmosolyodik. - Már ne tessen haragudni, az üzleti titkaimat nem árulhatom el...

A Nyírvidék poétája így szedte rímbe a nyíri békák menetelését:

A Nyírvízben a sok béka

Nem brekeg hiába,

Ládaszámra fogják őket

S viszik Angliába.

Lám, hogyan kell pénzt csinálni,

Mutatják a példát, -

De vigyázzunk, hogy a végén,

Szokás szerint, nehogy velünk

nyelessék a békát!

Buza helyett békát vetek

Minden kis gödörbe,

Nem bánom már, hogy tócsa van

A juttatott földbe.

Egy hold tócsán terem béka,

Terem mázsa számra, -

Kihalászom valamennyit

És eladom drága pénzért

Messze Angliába!

Rendes Sándor

Források: Arcanum/Friss Újság 1929. november, Hungaricana/Nyírvidék 1929.10.22.,  Hungaricana/Nyírvidék 1929.10.23.,  Arcanum/Az Est 1934.05.24.

Van egy hely Nyíregyházán, ahol egykor fess huszártisztek vívtak hatalmas csatákat. A záhonyi és a szerencsi vasútvonal közötti területen csaptak össze a katonák sokak örömére, hiszen ahogyan a Nyírvidék is beszámolt róla 1930 szeptemberében: „igen fordulatos és izgalmas jelenetek váltogatták egymást, annyira, hogy sokszor a közönséget is elragadta a hév, s élénk tapssal és kiáltással, serkentette a Hadik huszárok csapatát.” S mint oly sokszor a történelem során a nyíregyházi huszárok ismét győzedelmeskedtek a „csatában”. Ezzel pedig elhódították a Szabolcsi kupát, az első országos lovaspóló verseny fődíját.

Bizony, Nyíregyházának lovaspóló csapata és lovaspóló pályája is volt egykoron. A korábban említett vasúti vonalak által határolt területen volt a levente gyakorlótér, 1930-ban Wack Károly ezeredparancsnok azzal a kéréssel fordul a városhoz, hogy a gyakorlótérből a lovaspóló pálya létrehozásához szükséges területet adja bérbe a póló klub számára. A bérleti szerződés létre is jön, a következő esztendőben pedig az ezred öltözőt, raktárat épít és kutat is fúrat a pályán. (Bővebben a klub megalapításáról a lenti keretes írásban.)

Nyíregyháza térképe 1935 forrás: maps.hungaricana.hu

Régen és most

A nyíregyházi csapat szép sikereket ér el ezen a pályán. És a csapatnévsorban rendre ott találjuk Dienes Oehm Tivadar nevét, aki a 30-as évek közepére már országosan jegyzett játékos lesz.

Lovaspóló mérkőzés Nyíregyházán 1932 Forrás: magyarpoloclub.hu

Jól mutatja a sportág akkori népszerűségét, hogy a játékosok között hercegeket és grófokat is találhatunk szép számmal, valamint rendszeres szereplői a különböző kupáknak ifj. Horthy Miklós, valamint ifj. Bethlen István is. De arra is akad példa, hogy az idősebb Bethlen azaz Magyarország miniszterelnöke is nyeregbe pattan egy-egy mérkőzés erejéig. Ebben a főúri társaságban vívja ki a jogot Dienes Oehm, hogy az 1936-os Berlini Olimpián Magyarországot képviselhesse, mint a Magyar Lovaspóló Csapat tagja.

A Magyarország c. lap is beszámol a csapat felkészüléséről és kiemeli, hogy a nagy pólós tradíciókkal rendelkező országokat, azaz az USA-t, Angliát (Nagy-Britannia) és Argentínát nem győzheti le a magyar csapat, a cél az Európai csapatok között kivívott elsőség lehet. Ez pedig gyakorlatban, mint az később kiderült, azt jelentette, hogy a németeket kell legyőznie a magyaroknak. Ennek oka pedig az, hogy az Olimpiát megelőző, Rómában megtartott olasz-francia-magyar felkészülési körmérkőzésen a magyar csapat fölényes győzelmeket aratott, így az olaszok és a franciák be sem neveztek az Olimpiára.

Így Berlinben összesen 5 ország csapata mérkőzött meg két csoportban (A csoport: Argentína, Nagy-Britannia, Mexico, B csoport: Németország, Magyarország). A magyarok első mérkőzésére augusztus 4-én került sor. 50 ezer! néző volt rá kíváncsi, hogy a német válogatott hogyan bánik el a magyarokkal, de csalódniuk kellett. A magyarok a meccs elejétől kezdődően mindvégig vezettek, a mérkőzés végére sikerült csak összeszedniük a németeknek magukat és kiegyenlíteni az eredményt (8-8). A hetedik játékrész végére eldöntetlen lett a meccs, így hosszabbításra egy un. extra cukkerre volt szükség. Azonban további találatok már nem születtek, így a mérkőzést újra kellett játszani. Erre két nappal később augusztus 6-án került sor. A németek bizakodóan várták a találkozót, hiszen az első meccs végére már egyenrangú ellenfélnek bizonyultak a magyarok ellen. Mi sem bizonyítja mindezt jobban, mint, hogy a második mérkőzésre Hitler is megjelent a díszpáholyban.

A magyarok cserével erősítettek a második mérkőzésre, amelynek köszönhetően sokkal erősebben és eredményesebben játszottak. A negyedik játékrész végére 10-1 re vezettek (Dienes Oehm és Bethlen a negyedik játékrészben szerzett 2-2 találata pecsételte meg végleg a német csapat sorsát), erre Hitler dühösen felpattant a helyéről és elviharzott a mérkőzésről. A meccs végeredménye végül 16-6 lett.

A németek fölött szerzett diadal után a magyar csapat szereplése papírforma szerint történt, több győzelmet nem tudtak szerezni a torna során így végül Argentina, Nagy-Britannia és Mexico után a negyedik helyen végeztek. Ezzel sikerült teljesíteniük a kitűzött célt: a németeket verve, a kontinens legjobbjaként zárták az Olimpiát. A diadalt 1939-ben megismétli a magyar csapat (Kovács, Szentpály, Hámory, Dienes Oehm). A Hamburgban rendezett EB-n minden meccsét nyerve lett Európa-bajnok Magyarország, ráadásul a bajnokság legjobbjaiból összeállított kontinens válogatottat is legyőzte 7-1-re. A nyíregyházi olimpikon, Európa-bajnok, Vitéz Dienes Oehm Tivadar, aki képes volt csapattársaival, nagyszerű sportteljesítményével borsot törni Hitler orra alá, 1944-ben 37 évesen hal hősi halált a Kiskunfélegyháza melletti harcokban.

DIENES-OEHM TIVADAR, VITÉZ
huszárőrnagy

(Nyíregyháza, 1907. X. 20. - Kiskunfélegyháza, 1944. X. 26.) Anyja: Dienes Erzsébet. Apja: v. Dienes-Oehm Tivadar nyá. tábornok. Vallása: r. k.

1929. VIII. 20.-án a Ludovika Akadémián avatták főhadnaggyá, majd Nyíregyházára a 4. huszárezredhez helyezték. 1932. X. 3. és 1933. IV. 30. között Komáromban elvégezte a lovastisztek lovaglótanfolyamát. Kisebb megszakításokkal 1940. V. 1.-ig Nyíregyházán szolgált. 1935-ben ezred másodsegédtisztként, 1936-ban szakaszparancsnokként, utána pedig a 4/1. huszárosztály visszamaradó különítményének segédtisztjeként tevékenykedett. A Hadik Huszárok Póló Clubja és a Magyar Póló Club versenyzője volt. A nemzeti lovaspóló csapat tagjaként az 1936-os berlini olimpián 4. helyezést ért el. 1936. I. 3.-tól tartósan Budapestre az 1. huszárezredhez vezényelték. 1939. XI. 1.-én századossá léptették elő. 1940. V. 1.-től Cegléden, majd Szabadkán a 2/IL huszárosztályban szolgált tovább. 1944. I. 1.-én őrnaggyá léptették elő. 1944. VI. 15.-től mint a 2/IL huszárosztály nehézfegyverszázadának, majd, mint a 2/II. huszárosztálynak parancsnoka frontszolgálatot teljesített. Kézigránáttalálat következtében Kiskunfélegyházán a Halasi úti belső iskolánál hősi halált halt. 1944-ben a MER Lovagkeresztjével és a MER Tisztikeresztjével tüntették ki. (Bene-Szabó)  

Források:

Dienes Oehm Tivadar édesapjának életrajza:

http://www.szabarchiv.hu/drupal/sites/default/files/Kurucz%20%C3%81d%C3%A1m-v.%20Dienes%20Oehm%20Tivadar%20(1).pdf

Dr. Ivancsics György a Magyar Póló 1917-1945:

https://www.magyarpoloclub.hu/images/1917-1945-igMPolo.pdf

Bene-Szabó: A magyar királyi honvéd huszár tisztikar 1938-45. (Jósa András Múzeum Kiadványai 52. Nyíregyháza, 2003) https://library.hungaricana.hu/hu/view/MEGY_SZSZ_Jamk_52_1938_45/?pg=0&layout=s

Dienes Oehm Tivadar haláláról:

Tomka Emil naplója. (A Nyíregyházi Jósa András Múzeum kiadványai, 48. Nyíregyháza, 2001) https://library.hungaricana.hu/hu/view/MEGY_SZSZ_Jamk_48_Harcteri/?pg=111&layout=s&query=dienes%20oehm

MTI sportkiadás 1936. 08.03.:

https://library.hungaricana.hu/hu/view/SportKiadas_1936_2_1/?pg=267&layout=s&query=dienes%20oehm

Kapcsolódó linkek:

https://m4sport.hu/2016/10/03/sporttorteneti-kuriozummal-bovult-a-magyar-nemzeti-muzeum-gyujtemenye/#

https://filmhiradokonline.hu/watch.php?id=8903

https://filmhiradokonline.hu/watch.php?id=8120

1912 július 7. vasárnap - Stockholm

Óriási tömeg gyűlt össze az Olimpiai Játékok kerékpáros versenyének rajtjára. A helyszínre vezényelt rendőröknek és katonáknak kellett rendet teremtenie, az országút szélére terelve az embereket, hogy a versenyzők biztonságosan nekivághassanak a 320 kilométeres, poros, emelkedőkkel sűrűn tarkított távnak.

A verseny néhány pillanata: a videó megtekintéséhez katt ide!

14 óra előtt 30 másodperccel hangzik fel először a „Sitt upp!” (Felülés!) vezényszó, majd a “Färdigza!” (Kész!) és végül pontban délután két órakor a „Gå!” (Menj!). A versenyt a francia versenyző Rillon kezdi elsőként, kétpercenként követik őt versenytásai. Összesen 123 kerékpáros vág neki a Stockholm melletti Mälar-tavat megkerülő nagy versenynek.

 A verseny útvonala

15 óra után két perccel a 32-es rajtszámú versenyző is megkapja a „Gå!” felszólítást a versenybírótól. A hivatalos jegyzőkönyv szerint a kerékpáros magyar színekben versenyez és Henszely Jánosnak hívják.

A pedáns Svéd rendezők azonban, ezúttal hibát vétettek. A fiatalember neve helyesen ugyanis Henzsel János. Ő ott a nyeregben Nyíregyháza első olimpikonja! Sajnos nagyon keveset tudunk róla. A magyar olimpikonokat számon tartó hivatalos MOB oldal szerint, Henzsel 1881-ben született Nyíregyházán, elhalálozásának helye és ideje ismeretlen. A Stockholmi Olimpián a budapesti Vándorkedv KK versenyzőjeként vett részt. Később a neve előkerül még különböző lapok sporttudósításaiban néhány fővárosi kerékpárverseny kapcsán. Nevét ezekben is hol Henzsel-nek, hol Henszely-nek, hol Henzsely-nek írják. (Az sem zárható ki, hogy maga változtatott nevet valami miatt.)

MOB adatbázis

NOB adatbázis         

Henzsel csaknem 13 órányi tekerés után ér célba, ezzel a középmezőnyben, a 75-ik helyen végez élete első és utolsó Olimpiáján.  

A Henzsel János, Mazur Gyula, Müller István, Teiszenberger Ignác és Teppert Károly által alkotott magyar csapat a 12-ik helyen zárta a versenyt 51 óra 51 perces összesített idővel. (A csapatokon belül a legjobb 4 versenyző idejét vették figyelembe. Egyéniben a Dél-Afrikai Lewis nyert, csapatban pedig a házigazda Svédek győzedelmeskedtek.)

Henzsel nem csak Nyíregyháza első olimpikonja, hanem a magyar kerékpársport egyik első képviselője is az újkori Olimpiák történetében. Legyünk rá büszkék, őrizzük emlékét!

A Stockholmi Olimpia jegyzőkönyve itt érhető el (a kerékpárverseny leírása a 427-ik oldalon kezdődik):

https://digital.la84.org/digital/collection/p17103coll8/id/10860

Rendes Sándor 2020.