Világos után gyászos csendesség volt a virtusos Szabolcs vármegyében. A nagy, úri lakokban sem szólt cigánymuzsika. Balázs Kálmán meg Pruma Pista híres nagykállói prímások csak temetéseken szólaltatták meg a szárazfát. Minden jobb úri halottra nótaszó mellett húzták rá akkor a szelíd nyíri homokot, míg csak Gruska úr, a nagykállói cseh zsandárkomisszáros el nem tiltotta a muzsikás temetéseket is. Úgy gondolta, hogy ezzel is megmutatja a császártól kapott hatalmát. Cseh köszörűslegényből kapaszkodott a főpolgárságig s a szerencsés senkik pökhendiségével nyomorgatta a tűrő nyíri magyarokat. Gruska úrnak a köznapi kis komiszkodások felett, valami címeresebb rebellis bűntett leleplezése volt a zsandárálma. Meg is jött erre a nagy alkalma, még pedig a híres „kacsavári konspiráció" esetével. Gruska úrnak nem küldtek érte Bécsből aranykeresztet, de kapott helyette egy szelíd, de idejében jött gutaütést.

Nagy tiszteletű Baán József, Istenben régen elbékült szépapám, ama néhai időben, a piricsei kálvinista eklézsiát pásztorolta. A zimankós magyar világban ki sem mozdult falujából s vadszőlős tornácán kesergett a haza sorsán, vagy a fájdalomfokozó nyíri vinkóból töltögetett. S hogy bánata tetőződjék, egy csapásos éjszakán leégett a parókiája. A papi hajlék újjáépítéséig Erőss Farkas földesúr adott neki baráti szállást, kacsavári tanyájának ispán házában.

Még a temető kopjafáira is rátündökölt a napsugár s így lobbant gondolata szépapámnak, hogy a felleges lelkű magyar is mulathat néhanapján. Nevenapja közelgett s elhatározta, hogy meginvitálja rá papi komáit, akik úgyis ott lesznek a József napjára kitűzött bátori papbeiktatáson. Gruska pedig ebből az alkalomból sem engedte meg az ünnepi közebédet, helyébe hát terített asztal lesz Piricsén.

Sok szép magyar papi név fényeskedett a nyíri traktusban. Volt ott Kapitány, Vajda, Herceg, de még Király, meg Császár is. Alkalmi kurírral kinek-kinek elküldte szép apám a hívólevelet, jelesebbek közt Kapitány András tiszteletes komájának, Geszterédre.

„Piricse Baánja köszönti Geszteréd Kapitányát s meginvitálja tisztelt kegyelmét, József-napi csendes, magyar vendéglátásra. Fényes jelenlétükkel emelik az ünnepet Encsencs Vajdája, Mihálydi Hercegje, Bessenyőd Királya és Mada Császárja, mind együttesen. Kelt kacsavári erődünkben stb., stb.“ A levelét így zárta: „Ma pedig János Apostol közönséges leveleit olvasom, az én Uram dicsőségére és szegény magam lelki igazítására.“

Az alkalmi kurír vitte is a levelet szűrujjba gyűrve, Kapitány András geszterédi tiszteletesnek. A magyarok háborgatásául, Bécs akkor rendelt tilalmat a szűzdohányra, Gruska úr pedig megparancsolta zsandárjainak, hogy motozzák meg az utasembert is. A balkányi piacon így akasztotta meg a zsandár szépapám levélvivőjét. Elszedték dohányzacskóját, pipáját s ráadásul a hívó írást is és bekísérték Nagykállóba. Délután már Gruska úr sillabizálta az invitáló levelet.

„Piricse Baánja, Geszteréd Kapitánya, Encsencs Vajdája, Mihálydi Hercegje, Bessenyőd Királya, Mada Császárja..." - olvasta az írásból. Micsoda vastag felségsértés! Ezek a rebellisek a császár őfelségét illető szentséges titulusok bitorlására vetemednek! Bizonyára lázadáson is törik a kutyafejüket! No majd én rajtuk ütök, úgy melegében - tervelte a kállói zsandárkomiszszáros.

Gruska úr amúgy is igen gyanakodott a szabolcsi igehirdetőkre, amióta kipattant, hogy a paszabi tiszteletes esztendőn által a Kossuth nótát énekeltette templomozó híveivel, az egyik karácsonyi szentének arra alkalmatos melódiájára. A levelesembert, hogy hírt ne adhasson, dutyiba záratta, zsandárjaival pedig a nagy fogásra készülődött.

A bátori papbeiktatás után éppenhogy a csigalevest kanalazhatta be a tiszteletes papi társaság, amikor Gruska úr egy szakasz zsandárral ütött rá a Kacsavárra. Miután megtudta, hogy ki nevezi magát Piricse Baánjának, Encsencs Vajdájának, Bessenyőd Királyának, még mindig kíváncsi volt valamire: Hol van János Apostol - „Johann Apostol“, a főrebellis és hol vannak a levelei? - támadt a tiszteletesekre.

Szépapám nem mondhatott mást, mint hogy János apostol a Megváltónak volt legszelídebb, követésre méltó tanítványa, levelei pedig a Jelenések előtt olvashatók a Szentírásban. Gruska urat erre aztán igazán elfutotta a cseh zsandárméreg: Majd én megleletem, ki meg van Johann Apostol! Rebellis banda pedig marsol Nagykálló, míg megállapítja összeesküvést - rendelkezett Gruska úr. Szépanyám még útravalót sem adhatott tiszteletes vendégeinek, az ünnepi kalácsból. Szépapám kilenced magával, három falun keresztül, zsandárkisérettel, bizony gyalogszerrel ment Nagykállóba. De, hogy jobban láttassék az Úr szolgáinak megcsúfolása, papi palástjaikat is magukra öltötték a tiszteletesek. Gruska úr pedig stafétát menesztett a vármegye minden zsandár őrhelyére s elrendelte Johann Apostol elfogását, megkötözését és Nagykállóba való kísérését. Ezt aztán teljes buzgalommal végre is hajtották Gruska úr fogdmegjei. Huszonkét Apostolt szedtek össze a nagy vármegye területén. János ugyan egy sem akadt közöttük, de azt tették fel a zsandárok, van esze a komisszárosnak, hogy ha kell, Jánost csinál valamelyikből. Hogy még nagyobb lehessen a válogatás, Apostagi János szűrszabó uramat is bekísérték Püspökladányból, Apasztó János számadó gulyást pedig az újvárosi pusztáról.

Mikor már három hetet raboskodtak a tiszteletesek, Szoboszlay Papp István főtiszteletü szuperintendens is meghallotta a dolgokat s menten elkocsikázott Drevenyákhoz, a vármegye császári biztosához. Drevenyák renegát trencséni nemes volt, de legalább jól tudott magyarul, s az esze is jobban mozgott, mint Gruska úré. Rövid beszéd után világos lett előtte, hogy nagyon melléfogott a köszörűsből lett komisszáros. Nem tudni, négyszemközt miket mondhatott Gruska úrnak, de erejük lehetett, mert mindjárt rá udvariasabb gutaütés érte a komisszárost. Nem vitte sírba ez a túlvilági üzenet, de a vármegye megszabadult rendőri „lángelméjétől“.

Ez a kacsavári konspiráció históriája. Szépapám azonban többet a magyar virradásig nem írt levelet.