1929 októberének végén a Nyírvidék hírlapírója ebédelni indul. Nyíregyháza belvárosában felpattan a villamos peronjára. A vágányon ott zötykölődik előtte a Balsa felől érkezett távolsági vonat, amelynek hátsó peronján egy negyven év körüli, pirospozsgás asszony áll tucatnyi láda társaságában. A ládákon címzés: Londoni Orvosi Kollégium.
Verzár Frigyes professzor Paul Weissel közös tanulmányán dolgozik éppen, de sehogyan sem jut eszébe annak az úrnak a neve, aki Mezőtúrról egy furcsa Rana esculena-t küldött neki júniusban. Berlinben Weiss professzor egy Buffo viridisbe hátsó lábizmot transplantál éppen. Sólyom Lajos pedig továbbra is szeret a Mezőtúri mezőkön sétálni és békát fogni.
Szabolcsban új divat járja. Kótaj és Tiszabercel községben nagy a sürgésforgás mostanában. A község nincstelenjeinek apraja- nagyja a határban sürgölődik, ásó, kapa, fazék, kosár a kezükben és úgy kémlelődnek köröskörül, mintha mannahullásra várnának. Az áldást azonban nem az égből, hanem a földről várják. Kótaj és Tiszabercel békára vadászik. Két hét óta fogják, kergetik, gereblyézik, skatulyázzák a mezők kvákkogó és brekegő dalosait- tudósít a Friss Újság.
A békák nem tudják mire vélni a falusiak nagy felbuzdulását. Eddig agyonverték őket, most kosarakba rakják, káposzta- levéllel borítják be valamennyiüket és olyan megelégedett ábrázattal mérik, értékelik és mustrálgatják őket a piacon, mintha nem békákról, hanem legalább is svájci borjakról lenne szó. Hangzik is az elismerés kritikája: Ide nízzen sógor, olyan pantallója van ennek a békának, hogy a király is ünneplőnek használhatná.
- Tessék mán mondani, hová szállítják ezeket a békákat? Kérdi a peronon álló hírlapírót a villamos kalauz. Miféle békákat? Hát azokban a ládákban - mutat a kalauz az asszony felé - békák vannak még pedig elevenen. Kótajból és Tiszabercelről szállítja őket ez az asszony. Tíz fillért fizet darabjáért. Előbb kidoboltatja a községekben azután egy meghatározott napon eljön értük és elszállítja őket- magyarázza.
1934-ben Szilágyi Lajos a Debreceni Egyetem Élettani Intézetének altisztje évi 170 pengő iparjogi adót fizet a békák után. Már osztrák, német, francia, olasz, svéd, dán, norvég, spanyol, angol, belga, skót, holland, japán, egyiptomi, sőt dél-amerikai egyetemek és kutatóintézetek laborjaiban brekegnek a szabolcsi és hajdúsági békák.
Szilágyi májusban az Est c. lapnak így számol be a békák különös pályafutásáról: Verzár Frigyes professzor úr öt év előtt egy német szaklapban dicsérte a tiszántúli magyar békákat, hogy tudományos kísérleti célokra kiválóan alkalmasak. Egyszerre csak csőstül kapta az intézet a külföldi megrendeléseket, hogy szállítsunk ennyi meg ennyi békát. A professzor úr persze nem foglalkozhatott ezzel, hanem nekem szólt, hogy próbáljak eleget tenni a rendeléseknek. Hát én megpróbáltam és sikerült is. Meg voltak elégedve a szállítmányokkal, mert olyan szívós, erős, alkalmatos kísérleti anyag nincs is sehol a világon, mint az itteni békák. A legdúsabb találóhelyek a Hortobágyon, aztán Szabolcs megyében, Kótaj, Paszab, Kemecse községek körül vannak. Évente vagy nyolcszázat szállítok a mi intézetünknek is. Tiszta munka és kérem, ami maga csinálja a legjobb reklámját, mert a tudományos könyvekben, amikor a kísérleteket leírják, a legtöbbször azt is megemIítik, hogy magyar békákon végezték a kísérleteket, ez a legjobb ajánlás. Így hozta egyik vevő a másikat.
Később Verzár professzor urat külföldre vitték a nagy tudományáért, de az ipar megmaradt és erősödött. A szállítmányokat külön e célra szerkesztett, mohára bélelt ládikókban tesszük postára, bőséges eleséggel ellátva. ötven-száz béka megy egy csomóban és legritkább eset, hogy valamelyiknek baja lesz útközben. A németeknek is van már békafarmjuk, de azért az egyetemiek továbbra is tőlem hozatják a jó magyar békát. A legkiadósabb vevőink Angliában vannak, Avehill professzor úr Londonból és Clark Egleten professzor úr Edinburgh-ból. De van énnekem kérem postám a világ minden részéből. Nagy dolog ez, mert valutával fizetnek és az mind a Nemzeti Bankba megy. A doktor urak olyan szívesek és ők intézik a levelezésemet a világ minden nyelvén.
És hogy árulja a magyar békát? Szilágyi Lajos elmosolyodik. - Már ne tessen haragudni, az üzleti titkaimat nem árulhatom el...
A Nyírvidék poétája így szedte rímbe a nyíri békák menetelését:
A Nyírvízben a sok béka
Nem brekeg hiába,
Ládaszámra fogják őket
S viszik Angliába.
Lám, hogyan kell pénzt csinálni,
Mutatják a példát, -
De vigyázzunk, hogy a végén,
Szokás szerint, nehogy velünk
nyelessék a békát!
Buza helyett békát vetek
Minden kis gödörbe,
Nem bánom már, hogy tócsa van
A juttatott földbe.
Egy hold tócsán terem béka,
Terem mázsa számra, -
Kihalászom valamennyit
És eladom drága pénzért
Messze Angliába!
Rendes Sándor
Források: Arcanum/Friss Újság 1929. november, Hungaricana/Nyírvidék 1929.10.22., Hungaricana/Nyírvidék 1929.10.23., Arcanum/Az Est 1934.05.24.
Verzár Frigyes (Bp., 1886. szept. 16. – Arlesheim, Svájc, 1979. márc. 13.): orvos, fiziológus, az MTA tagja (t. 1973). Oklevelét Bp.-en szerezte. 1918-tól a debreceni egy. orvosi karán a Kórtani Intézet, emellett az Élettani Intézet vezetője. 1920-21-ben a kar dékánja, 1927-28-ban az egy. rektora. Megtervezte a tihanyi Biológiai Kutatóintézetet, és az építkezés befejeztével, 1926-tól az intézet vezetője. 1930-ban hívták meg a bázeli egy.-re, ahol az Élettani Intézetet vezette. Bázelből 1938-ig irányította a tihanyi intézet általános biológiai osztályának munkáját. Nyugalomba vonulása után kezdte meg a bázeli Kísérletes Gerontológiai Kutatóintézet szervezését. 1942-től vett részt az Egészségügyi Világszervezet jogelődjének munkájában. A háború után a táplálkozási programot kidolgozó bizottság elnöke volt. Fő kutatási területe az izom-fiziológia, a bélből történő felszívódás, a hormonok és a vitaminok közötti kapcsolatok, az endokrin mirigyek működése. Új megállapításokat tett az öregedési folyamat lényegét illetően. Számos m. és nemzetközi tudományos társaságban, szervezetben töltött be vezető tisztséget. – F. m. Életről, betegségről és halálról (Bp., 1924); Die Funktion der Nebennierenrinde (Basel, 1939); Theorie der Muskelkontraktion (Basel, 1943); Lectures on experimental gerontology (Springfield, Illinois, 1963); Absorption from the intestine (New York, 1967).– Irod. Árvay Sándor: V. F. (Orv. Hetil., 1979); Rex-Kiss Béla: Adatok V. F. életművéhez (Orv. Hetil., 1981).
Magyar Életrajzi Lexikon